Ez a könyv első ízben derít fényt arra, milyen mélyen belesüllyedt a Magyar Honvédség az afganisztáni háborúba. Testközelből számol be egy harctámogató csoportról, ami súlyosabb harcokban vett részt, mint bármelyik magyar katonai alakulat a második világháború óta. A szerző saját tapasztalatain, több tucat interjún és pontosan rekonstruált történeteken keresztül mutatja be a katonák és a háború mindennapjait, a magyar szerepvállalás történetét 2004-től napjainkig. Itt olvashatunk először arról, hogy mit is csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. A valóság sokkal durvább annál, mint amit elképzeltünk.

Kapható minden nagyobb könyvesboltban,
vagy megrendelhető az interneten,
e-könyv formátumban is.

* * *

Csapataink harcban állnak
(Index.hu)

"Öltél embert? Nem tudom" - magyarok egy nem hivatalos háborúban
(Hírszerző)

Maximum nulla áldozattal
Monty blogja

* * *

"Amikor először járőröztem magyar katonákkal egy Kabul környéki kis faluban, a többségük meglepően higgadt volt. A páncélozatlan Mercedes terepjáró platóján a géppuska mögött álló katona csak legyintett: "Ha akarnak, úgyis hipp-hopp elintéznek minket" – mondta, és tovább kémlelte a környező házak erkélyeit a szűk utcában. Azóta majdnem hét év telt el, és teljesen megváltozott a biztonsági helyzet, csakúgy, mint a magyar katonák hozzáállása. Az ország déli és keleti részeiről a háború északra, az általuk felügyelt területekre húzódott. Mindenkinek szívből ajánlom a könyvet, aki kiváncsi arra, mi történik az afgán frontvonalon és itthon a kulisszák mögött."

(Gárdi Balázs, háromszoros World Press Photo-díjas fotóriporter)

* * *

“Mit keresnek magyar katonák egy olyan helyen, ahol sokszor azt sem lehet pontosan tudni, ki is az ellenség? Szlankó Bálint könyvében mindenki megtalálhatja kérdéseire a választ. Kiváló tényfeltáró munka ez, amelyet izgalmasabb olvasni, mint egy háborús regényt. Ha Hollywood Magyarországon lenne, már a szereplőválogatásra készülnének, hogy ki játsza el Neót, Deant és a többieket.”

(Vajda Éva – oknyomozó újságíró)

* * *

"Ez a könyv olyan, mintha a Washington Post legjobb újságíróját küldtük volna el, hogy kiderítse: mit csinálnak katonáink Afganisztánban? A szerző azonban nem csak profi riporter. Azt is érti, milyen lehet egy ajkai bányászcsalád fiának belecsöppenni a világpolitikába, és átesni a tűzkeresztségen valahol Kuk Csenar közelében. Kígyó, Bogi és Neo életveszélyes kalandjait olvasva pedig mindenki elgondolkozhat: miért felejtettük el annyiszor, hogy magyar katonák haltak ott meg azért, hogy a Duna-korzón nyugodtan sétálgathassunk?"

(Mong Attila – MR1 Kossuth rádió)

* * *

Van néhány kérdés, amikre már régóta keresem a választ. Afganisztánnal, a háborúk természetével, az emberi lélekkel kapcsolatosak. Például hogyan lehet feldolgozni azt a sokkot, amikor a szemed láttára ölik meg a bajtársaidat? Milyen érzés úgy lőni az ellenségre, hogy nem látod a célt, sőt, igazán azt sem tudod, kik, és hányan állnak lesben? És egyáltalán, mi vesz rá egy magyar fiatalt, hogy elmenjen harcolni egy megnyerhetetlennek tűnő háborúba, a világ másik felén? Hiába jártam többször is Afganisztánban, ezekre soha nem kaptam igazán mély, őszinte feleletet. Mert ahhoz nem elég néhány nap a magyar katonák között. Ahhoz szó szerint be kell cuccolni közéjük, a zord afgán hegyekbe. Szlankó ezt csinálta. És nemcsak őszinte válaszokat kapott, hanem hihetetlen sztorikat is – olyanokat, amilyeneket jobbára csak amerikai háborús filmekben lát az ember.

(Al Ghaoui Hesna, a Magyar Televízió szerkesztő-riportere)